Csajszivilág

Arra gondoltunk (Erika és Dóri szerkik), hogy érdemes lenne néhány szót szólni arról a nemzetről, akiket világszerte olyan gyakran emlegetnek: az olaszokról.

"Kétféle ember van: aki olasz, és aki olasz akar lenni."

Jó, nyilván nem mindenki akar olasz lenni, ez csak egy mondás.

Fontos, hogy a következőkben leírtak csak általánosítások, sztereotípiák, nyilván nem mindenkire igazak egy nemzeten belül, és nem szabad készpénznek venni, csak megfigyelések, tapasztalatok adott olaszokról!

1., Az utikritika.hu szerkesztőjének tapasztalatai:

- A család kulcsfontosságú szerepet játszik az olaszok életében, ami az Olaszországban játszódó filmekből is látszik. Nagyon komolyan veszik a családi kötelékeket, még az unokatestvérség szintjén is, náluk egy unokatestvér, egy nagybácsi vagy nagynéni éppen olyan szoros kapcsolatot jelent, mint nálunk a szülő vagy a testvér.

- Az olaszokkal kapcsolatos pozitív sztereotípiák zöme az ételeikkel kapcsolatos. Európa északi és nyugati részén sokan lustának és önimádónak tartják őket, akik még egy komoly kormányzatot sem képesek megválasztani. Van egy mondás, amely szerint „az olaszok nem törődnek semmivel, csak a 'pasta'-jukkal és a 'mamma'-jukkal.” Az olaszok sincsenek túl szép véleménnyel sok európai népről, és még saját országukon belül is táplálnak ellenérzéseket. Van egy általánosítás, amely alapján az észak-olaszok szerint déli társaik lusták és passzívak, a dél-olaszok pedig kulturálatlannak tartják az északiakat, akik nem képesek igazán élvezni az életet.

- Az olaszok többségének jó az ízlése, ami a formatervezésük színvonalában is számtalan helyen megmutatkozik.

- Az olaszok szenvedélyesek, és sokat gesztikulálnak, amit a külföldiek teátrálisnak tartanak. Apróbb dolgokkal kapcsolatban is olyan elementáris erővel és hangsúlyokkal kommunikálnak, hogy a nyelvet nem értő turista azt hiszi, valami hatalmas vitatkozásnak a szemtanúja.

- Bár szidják hazájuk ellenszenves jelenségeit, tudatában vannak Olaszország szépségének, amelyet 'bel paese'-nek, azaz 'szép ország'-nak szeretnek becézgetni. Imádnak érdekes országokba elutazni, de mindig arra a következtetésre jutnak,hogy nekik otthon a legjobb, minden hátulütővel együtt.

- Jóllehet a templomba járás Olaszországban nem nagy mértékű, a katolikus egyház befolyása országosan is nagy, különösen helyi szinten pedig méginkább. Az egész világon Olaszországban a legnagyobb az 1 főre jutó katolikus templomok száma.

2., Az utikritika.hu-n idézett civil vélemények:

- „Amikor egy bevándorló rasszizmussal vádol egy olaszt, az kézzel-lábbal tiltakozik: ‘Mi, hogy rasszista? Hogyan? Hát az nem, nem! De hát… ááááh, ugyan már! Semmiféleképpen sem! És még egyszer nem, ha mondom! Különben is, több külföldivel is jóban vagyok, ne mondd már!’. Hogy a rágalmazást elkerüljék, engednek, és ezt sok bevándorló ki is használja. Nem egy olyan vizsgáról hallottam, ahol külföldiek rasszizmussal gyanúsították meg a tanárt, így kényszerítve őt arra, hogy átengedje őket. Persze a rasszizmus kártyát nyilván nem csak Olaszországban lehet kijátszani, ez manapság mindenhol érzékeny pont, és bizonytalan talajon jár az, aki megpróbál igazságot tenni az egyes felek között. De hol a határ a befogadó nemzet toleranciája és a „most már elég” között? Mennyire igazságos az, hogy egy-egy kollégiumban már szinte nem hallani olasz szót, hiszen hol van egy szegényebb olasz család egy szegény román, albán, török, marokkói, ukrán, izraeli vagy magyar családhoz képest? Nyilván azt gondoljátok, hogy most magam ellen beszélek, de egyszerűen csak a logikát próbálom keresni a rendszerben. Számomra az lenne a logikus, ha az egyetem először a hazaiaknak adná meg az esélyt például az ösztöndíjra, majd természetesen lenne egy bizonyos százalék is a külföldieknek fenntartva. Erre egy olasz barátnőm azt mondta, hogy ezt nem tehetik meg, semmilyen formában nem zárhatnak ki külföldieket vagy bevándorlókat, mert a századfordulón éppen az olaszok voltak hasonló cipőben, amikor is tömegesen vándoroltak ki Kanadába, az Egyesült Államokba, Latin-Amerikába, Ausztráliába, Hollandiába, Németországba, tehát a világ minden tájára, ahol vegyes fogadtatásban részesültek. Ennek köszönhetően minden olasz tudja, ha csak rokonokon keresztül is, hogy milyen a bevándorló élet.”

- „Az egyik legidegesítőbb az, hogy az olaszok nem tudnak sorban állni, és nem is akarnak. Az ország déli felében ez valószínűleg még rosszabb, Észak-Olaszországban mindenesetre a piaci kofáknál is sorszámot kell húzni, különben tömegverekedés alakulna ki. A sorszámhúzás helyett sokszor kordonok között kell várakozni, pl. a mozik jegypénztáránál, de itt is résen kell lenni, mert ha az ember nem foglalja el a testével a kordonok közötti teljes szélességet, a mögötte álló simán meg fogja próbálni beelőzni. És ha már a teljes szélesség fogalmánál tartunk, az emberek a legváratlanabb helyeken állnak meg beszélgetni, és mindig pont középre, hogy nehogy véletlenül el lehessen menni mellettük. A metróra felszállók sem engedik, hogy előbb leszálljon az ember, ilyenkor szólni kell, mert maguktól nem mennek odébb.

- Az olaszokat a közhely egy szenvedélyes népnek tartja, és ki gondolta volna, azok is, de annyira, és ezen a mai napig megütközöm, hogy gyakorlatilag mindent a 'passione', azaz szenvedély, vagy az 'emozione', azaz érzelem szóval reklámoznak, és nem csak a mosóport meg a joghurtot. A torinói olimpiának az volt a hivatalos szlogenje, hogy „passion lives here”, de a csak focit közvetítő kábelcsatornát is azzal reklámozzák, hogy micsoda „emozione” megnézni a gólokat ezen a csatornán. Az olaszoknak egy focimeccs nem izgalmas, hanem szenvedélyes és érzelemdús.

Dóri és Erika szerkik megjegyzése a fentiekhez: ezt az is bizonyítja, ha szemügyre vesszük Eros Ramazotti következő dalait: Fuoco nel Fuoco, Un'Emozione per Sempre, Più Bella Cosa, Non Siamo Soli, Più Che Puoi. Mindegyikben elhangzik az 'emozione' vagy a 'passione'.

- Egyszerűen nem tudom megszokni, hogy Olaszországban már délután 'buona sera'-t kell köszönni. Amikor otthon még simán 'jó napot' kínánunk, akkor itt már bőven jó estét szokás, pl. ha az ember a délutáni nyitva tartáskor, mondjuk 4 órakor megy be a boltba egy 'buon giorno'-val, biztos, hogy 'buona sera'-t fognak visszaköszönni. Valamiért a mai napig el szoktam rontani.

- Utálok borravalót adni, amit Magyarországon sok esetben várnak el. Olaszországban ilyen nincs, ha a vacsora 35 euróba került, akkor azt fogják a számlára írni és kész. A borravaló nélküli társadalom egy megszokhatatlanul jó dolog. Akárhányszor fizetnem kell valamit Olaszországban, mindig az jut eszembe, hogy milyen kényelmes és üdítően normális, hogy nem kell a borravalózással trükközni, hanem megmondják, hogy mennyi, és azt kell kifizetni.”

- „Az olaszok általában sokkal többet adnak a külcsínre, mint a belbecsre. Elengedhetetlen a legutóbbi módi szerint öltözi, ezért aztán ha valami menő, akkor az egész ország abban jár. Ugyanilyen létfontosságú, hogy az ember zsebében a legújabb elektronikus ketyerék lapuljanak bármi áron. Imádnak hitelre vásárolni szép új autót, okostelefont, bármit, csak legyen, és lehetőleg látványos legyen.

- Az olasz gének alkalmatlanná teszik a helyieket a civilizált sorbanállásra, ami miatt a kisebb üzletekben, pl. a sarki fűszeresnél is sorszámot kell húzni, és azzal várni a sorunkra, de még így is ügyeskednek, nyomulnak és cseleznek, mert rettenetesen sietnek. Csak tudnám, hová, amikor egyébként mindig minden marhára ráér.

- Általános a tájékozatlanság, ezen nem nagyon van mit szépíteni. Egy átlagos olasz tájékozatlan, nem olvas, nem néz tévéműsorokat, nem ismeri a térképet, rosszabb esetben még a saját országát sem. Nehezen tudom eldönteni, hogy az oktatás vagy a társadalom hibája e ez, a lényeg, hogy könnyen elérhető velük szemben a szellemi fölény.”

- „Kínos dolgokkal is szembe kell nézniük az olaszrajongóknak: sajnos a nagy átlag meglehetősen tájékozatlan, legalábbis arról, ami Nyugat-Európán kívülre esik. Nem egyszer fordult elő velem, hogy nem tudták, hol van a mi kicsiny országunk, és ha azt kértem, tippeljenek, gyakran még Afrikába is telepítették Magyarországot. Mások ugyan tudják, hol van, és még a fővárost is helyesen beillesztik, ám meg vannak győződve róla, hogy német az itteni anyanyelv. Ez ugyan nem firenzei történet, egy annál délebbi városkában egy kedves család be akart vezetni a narancs rejtelmeibe, és hogy mi is az valójában, mert nyilván mi Magyarországon ezzel még nem találkoztunk, meg hát ugye nálunk még amúgy sincs köztársaság. Na, hát ennyi ízelítőt arról, hogy mennyire olvasottak és széles látókörűek a mi mediterrán pajtásaink. Az egyik kedvencem mégis az angol kiejtésük, amiről számtalan legenda kering. Oké, nem tehetnek róla, mert nagyon más a 2 nyelv kiejtése, de amikor még ők kacagnak a normális angolul beszélő ember kiejtésén, és szentül hiszik, hogy ők hibátlanul beszélnek, az azért már bosszantó. Hangsúlyoznám, hogy itt is tisztelet a kivételnek. Az olaszok szemléletével, csak úgy, mint magukkal az olaszokkal kapcsolatban is 2 érzés fog el. Néha abszolút felbosszant az a hozzáállás, hogy minden mindegy és ráér, majd megoldódik, máskor azonban tetszik, hogy nem szívbajosak, és nem veszik túl komolyan az életet.”

- „Mindenki megirigyelhetné az olaszok lazaságát, mert abból bőven van nekik, ez hozzátartozik a mediterrán életformához, nem csak az olaszok büszkélkedhetnek vele. Egy svéd utazó és filozófus állapította meg még jó párszáz évvel ezelőtt, hogy ez az életstílus és úgy általában az élethez való hozzáállás semmi másnak nem köszönhető, mint egyszerűen a kedvező időjárásnak, mert amíg svéd honfitársainak rengeteget kellett dolgoznia és idegeskednie, hogy legyen elég elraktároznivaló télre, addig az olaszoknak szinte az ölébe hullottak a jó falatok különösebb erőlködés nélkül, hogy az időjárás lélekemelő vagy –romboló képességéről már ne is beszéljünk. Tény, ami tény, az olaszok nem sietnek el semmit, még azt sem, amit kéne, alapvetően nem stresszelik magukat feleslegesen, a szieszta szent és sérthetetlen, a bankok pedig többet vannak zárva, mint nyitva. A nagy lazaság átka egyedül az, hogy a sok engedménnyel, patópálsággal, „majd lesz valahogy” hozzáállással néha többet ártanak, mint használnak, de nyilván ezt csak a kívülálló mondatja velem."

- „Vannak, akik így-úgy idegenkednek az olaszoktól, de én nagyon pozitívan csalódtam bennük, végtelenül kedves, barátságos és segítőkész embereknek ismertem meg őket. Számomra nagyon szimpatikus az életfelfogásuk, mindig szívesen és mosolyogva csodáltam őket, amint lassan kortyolgatták kávéjukat a teraszon ülve. Igen, lehet, hogy kissé túlságosan is nyugodtak és ráérősek, de ugyanakkor tudatosak is és felelősségteljesen végzik a munkájukat. Úgy gondolom, hogy nem feltétlenül probléma, ha nem élik a mindennapjaikat állandó rohanásban és kapkodásban, csak azzal foglalkoznak, ami valóban érdekli őket. Emellett igen tiszteletreméltó a család és a vallás fontossága. A déli közös, családi ebéd központi helyet foglal el az életükben, ilyenkor nyugodt körülmények között megbeszélik a napi eseményeket, közben pedig lassan falatoznak, és végül együtt állnak fel az asztaltól. Számukra az étkezés nem csupán étkezés, hanem egy várva-várt pillanat, amit együtt tölthetnek a szeretteikkel."

- „Ami a divatot illeti, be kell vallanunk, hogy az olaszok igazi diktátorok, elég, ha sorra vesszük a rengeteg márkát, Armani, Gucci, DolceGabbana, Versace, és még sorolhatnám. Ami ebben az egészben a szép, az az, hogy az olaszok egy része meg is engedheti magának ezt a kényeztető luxust, hiszen ott már minimálbérrel és részmunkaidővel is meg lehet keresni havi 700-1000 eurót egy kedves kis gelateriában, ahol a munka hevében mesésebbnél mesésebb fagyik közül csemegézhetünk.”

- „A közlési vágyhoz párosul a non-verbális kommunikáció, a fej, a szemöldök, a váll, és persze a kezek, de azt hiszem, hogy egészen lábujjig minden felsorolható egy expresszív olasz esetében, élete legnagyobb büntetése pedig az lenne, ha lekötnék a kezét. Egy olaszt csak egy dolog állíthatja meg az állandó beszédben és gesztikulálásban, az alvás. Mivel régen tanultam siket jelnyelvet, külön vártam a pillanatra, amikor megpillantok siketeket jelelni az utcán. Kijelenthetem, hogy az olaszoknál még a beszédképtelenség sem jelenteni a világ végét, hiszen önálló gesztikulálási jelrendszerükkel még a da Vinci kód is megfejthető lenne. Tény, hogy az olaszok szeretik hallatni a hangjukat, láttatni a márkás dolgaikat, megmagyarázni a megmagyarázhatatlant is és elhitetni a hihetetlent néha úgy, hogy semmiről sincs fogalmuk, így képesek eladni a semmit. Ennek az életre gyakorolt egészséges hatásait láthatjuk is, nincs az a 70-es, 80-as idős ember, aki egyedül érezné magát, mert az emberek állandóan nyitottak a kommunikációra."

- „Nyaral az olasz. Errefelé az a szokás, hogy augusztusban megáll az élet. Amit az év többi részében eddig nem tudtunk elintézni, azt már nem is fogjuk, a hivatalok kapuján hiába döngetünk, ott csak mutatóban lesz valami ügyeletes inkompetens gyakornok kollegina, a cégek bezárnak és totális az uborkaszezon. Mondjuk ezt sem értettem soha, hogy miért van az, hogy az augusztus gyakorlatilag kötelező szabadság, és vagy akkor mész, vagy magadra vess. Annak, hogy mindenki egyszerre dezertál a városokból, persze megvannak az elengedhetetlen mellékhatásai: végeláthatatlan dugók az autópályán és hatalmas sorok az Autogrilleknél a kávéspult, a WC és a pelenkázó előtt. Nekünk sem a kedvenc elfoglaltságunk a legnagyobb csúcsban, az ún. ferragostói, azaz az augusztus 15-ei héten utazni, de volt már, hogy nem tudtuk elkerülni, és inkább indultunk lehetetlen időpontban, kerültük el az autópályát és mentünk teljesen lehetetlen kis utakon, hogy ott legalább valamennyit haladhassunk. Viszont a városban maradóknak ebben az időszakban nem kell 40 percig körözni a környéken parkolóra vadászva, soha olyen pöpec helyeken nem tudjuk letenni a kocsit, mint ilyenkor.”

- „Az olaszok még a franciáknál is kaotikusabbak, szenvedélyesek, tele vannak tulajdonlási vággyal, pizzát és tésztát zabálnak. Kreatívak a könyvelésben, képesek lyukat beszélni a másik hasába, tudják, hogyan kell hatékonyan hízelegni.”

Most pedig az olasz pasikról (cenzúrázva, hogy ne kelljen korhatár):

3., Az utikritika.hu-n idézett civil vélemények:

- „Az olasz pasik selyemfiúk, az anyucinál laknak 40 éves korukig, nagy nőcsábászok.”

- „Kedves korombeli hölgytársak, el kell ismernünk, hogy a 18-25 éves olasz férfiak, már ha használhatom ezt az erős jelzőt, nem a legpozitívabb értelemben diktátorai a trendnek, hiszen bohóckodás, amit ők tesznek, lakk kabátot, Nike Air sportcipőt, macinadrágot viselnek, és társait. Ha véletlenül lát az ember egy kedvére valót, azt is csak a napszemüveg teszi, hiszen varázslatos módon napszemüvegben mind daliás álomkategóriának tűnik, csak le ne vegyék azt a csoda napszemüveget. Természetesen tisztelet a kivételnek, egyre több valóban stílusos emberkét lát az ember Olaszországban is. 30-35 éves korukra pedig egy csapásra igazi férfiszimbólumokká válnak. Jóvágású, megnyerő stílust és kisugárzást képviselnek, finomabbnál finomabb parfümjeikkel pedig elhúzzák a mézesmadzagot előttünk.”

- „Ha létezik is az olasz macsó, vagy kihalóban van, vagy csak a Toszkán éghajlatot nem kedveli annyira, mert arrafelé már nem az alfa-hím, hanem az alfa-nőstény van eluralkodóban. A tüzességet illetően nem tudok nyilatkozni, de a féltékenység igaz, az ex tabu téma. Az meg, hogy kinek mennyire jönnek be a latin típusok, már tényleg csak ízlés kérdése. A 'mammone', azaz az anyuci pici fia sztereotípiája sajnos igaz, az olasz 'mamma' nem egykönnyen válik meg fiacskájától, és vice versa. A társalgások középpontjában a sarj étkeztetése áll, és a 'mamma' nem átallik akár országhatárokat is átszelni, hogy a poronty albérletében tisztaság uralkodjon.”

4., Joy.hu:

- „Dudatülkölés és „Ciao, Bella!”. A flörtölés valóságos népsport mindkét nem számára, a bókoknak azonban nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani. Hírük miatt az olasz pasiktól többet várnak el, mint másoktól, a kritika és a túlzott elvárások viszont zavarják őket. Hűségesebbek, mint a hírük, Európa-szerte ők lépnek félre a legkevesebbet. Szerintük a magyar lányokat életöröm és szabadságvágy jellemzi, és nem csinálnak nagy felhajtást pár perces késés miatt. Szeretik, ha frappáns és humoros válaszokat adsz. A „bella bionda” rajongói, azaz a legjobban a szőkéket szeretik, a félénk viselkedés pedig mágikusan vonzza őket. Minden 3. olasz naponta meglátogatja az édesanyját, minden 7. 35 év feletti facér pasi pedig még otthon lakik a szüleivel. Ha arra kéred, hogy ezen változtasson, akkor gyorsan továbbáll a következő nőhöz.”

5., Mithogyankell.hu:

- „A Földön 24 000 000 olasz fiú él. A mobiljukat még a robogójuknál is jobban imádják, dícsérd meg a szupertrendi telefonját, és a beszélgetés máris sínen van. Odavannak az észak-európai szőkékért, de ugyanígy imádják a magyar lányokat is. Soha ne kezdeményezz szemkontaktust, várj, míg odamegy hozzád, ne félj, odamegy, félénk olasz fiú nem létezik. Az olasz férfiak egyáltalán nem rajonganak a gyerekekért. A lerohanás náluk elképzelhetetlen, 2 hónapon át heti 2 randi azt bizonyítja, hogy komolyak a szándékai.”

6., Fashionfave.com

Az olasz pasik mindegyike MAGABIZTOS. Csupa nagy betűvel. Teljesen mindegy, hogy 5 éves vagy 70, úgy gondolják, hogy számukra semmi sem lehetetlen és bármire képesek. Nem ijednek meg a kihívásoktól sem, és ez a tulajdonságuk hihetetlenül vonzóvá teszik őket a női nem szemében.

Az igazi Dolce Vita

Az olaszok azok, akik igazán tudják élvezni az életet. Szeretik a gyors kocsikat, imádnak bulizni, sokat flörtölnek (viszont nagyon hűségesek is, ennek ellenére). Teljesen spontán módon élnek és nagyon lazán viselkednek, velük izgalamas igazán az élet.

Szenvedélyesek

Talán az első szó, ami először eszembe jut az olasz férfiakról, az a szenvedélyes. Igazán temperamentumosak és nem félnek kimutatni az érzelemeiket. Mindemellett ők tényleg tudnak beszélni a “nyelvünkön”.

Divatosak

Az olasz férfiak mutatnak talán a világon a legjobban az öltönyben, de mit hordok itt össze, szinte minden ruhában jól néznek ki. Ők is – mint a nők – rendkívül divatosan öltözködnek, és mindig tudják mit mivel és hogyan viseljenek. Kell ennél több egy igazi divatrajongónak, most őszintén?

Kiválóak a konyhában

Amiben egész biztos lehetsz egy olasz pasival kapcsolatban, az az, hogy egyszer le fog nyűgözni a főzőtudományával. Biztos hogy az egyik randitokon főzni fog neked – és elkészíti a legfinomabb tésztát amit valaha ettél – és mi lehet szexibb, mint egy pasi, aki tud főzni?

A lovagiasság megtestesitői

Ők azok a férfiak, akik kérdés nélkül kinyitják egy nő előtt az ajtót, le- és felsegítik a kabátot, kihúzzák a széket, és minden szó nélkül fizetik a számlát. Sőt, szinte már megsértődnek, ha nem engeded meg nekik. Az udvariasságon kívül vonzó tulajdonságuk még az is, hogy tudnak udvarolni (nem is akárhogyan). Mellettük egy nő igazán gyönyörűnek és igazi királynőnek érezheti magát.

Családközpontúak

Minden olasznak nagyon fontos a család, és ez alól a pasik sem kivételek. Teljesen odavannak a gyerekeikért és a családjukért. Szívesen viszik a kicsiket iskolába, és imádják velük tölteni az idejüket. Az olasz férfiak azok, akik sohasem hagynák el a családjukat semmilyen körülmények között. Ha esetleg egy elvált olasz apukát látnál, hidd el ez azért van, mert őt hagyták el és nem fordítva.

Imádnak beszélni

Imádnak beszélni, és lehetőleg hangosan. Bármit, bármikor meg tudsz beszélni velük, és ez egy olyan lánynak mint én (aki imád beszélgetni), és még sok-sok nőnek a világon igazán vonzó tulajdonság.

Nagyon, de nagyon helyesek

Olaszország talán az egyik olyan ország, ahol az utcán sétágatva csak kapkodod a fejed, hogy mennyi helyes, szexi pasit látsz. Köztudott az a tény is, hogy itt található a világ legtöbb helyes pasija.

Szexi akcentus

Ezt szerintem nem is kell megmagyaráznom. Mi lehet dögösebb annál, amikor egy szexi pasi, mindenféle kedvességet suttog a füledbe egy idegen nyelven…

Tehát a világszerte keringő pletykákkal ellentétben az olasz férfiak kedvesek, hűségesek, fontos számukra a család, a tenyerükön hordozzák a párjukat és rengeteget lehet velük beszélgetni, szinte mindenről. De hol lehet a hiba? Úgy látszik ezek a pasik megtestesítik a tökéletes férfit, és talán ez tényleg túl szép, de lehet, hogy igaz.

7., Dívány - képekkel

Az olaszok világhírű szeretők, ezt mindenki tudja, egyszerűen megőrülnek értük a nők – legalábbis ez él mindenkinek a fejében. Marcello Mastroiannitól Eros Ramazzottiig számos olasz férfit fel lehetne sorolni, akik megérnek némi ajtócsapkodást, de az átlag olasz férfiak is képesek jelentősen növelni a vérnyomást. Vajon mit tudnak az olaszok, amitől elájul a másik nem? 

Linda Evangelista az olajmágnás Ugo Brachetti Perettiért őrült meg, Heidi Klum a Renault Forma 1-es csapatának korábbi vezetője, Flavio Briatore mellett tette le a voksát, ahogy Naomi Campbell is, aki később Matteo Marzotto divatmogult is megkörnyékezte. Leszögezhetjük, ha a világ legszebb női is a karjukba dőlnek, az olasz pasik igazán tudhatnak valamit – és nem, nem a szexről lesz szó. 

Az olasz pasi arcán ott az élettörténetük

Az olasz férfiakon pontosan látszik, hogy min mentek keresztül. Akár fiatalok, akár idősebbek, az arcuk és a testük nyíltan mesél arról, min mentek keresztül, és minden nő azt hiszi, csak ő tudja elolvasni, micsoda drámákon verekedték át magukat a férfiak, mire eljutottak a nőig – azaz hozzánk. 

Az olasz férfi számára a flörtölés életforma

Kinek nincs olyan élménye, hogy egy olasz bókol neki? Casanovából kiindulva az olasz srácok pontosan tudják, hogy mit és mikor kell mondani, és azt is, hogyan. A Zoomata olasz oldal felmérésében 1000 olasz férfi 68 százaléka nyilatkozott úgy, hogy azért visz a strandra könyvet, hogy elbűvölje a nőket. Ezen férfiak 80 százaléka ráadásul a Bibliát, és Dante Isteni színjátékát vitte a strandra – valljuk be, egyik sem könnyű olvasmány, de ezek szerint célravezető.

Az olaszok családszeretőek

Nincs min ezen sokat ragozni, a nők oda vannak azokért a férfiakért, akiken azt érzik, megfelelő apák lehetnének, és képesek gondoskodni róluk és a családjukról. Az olaszok anyjukhoz fűződő szoros kapcsolatuk közismert, és az is, hogy a család nagyon fontos szerepet tölt be az életükben. A XXI. században is fontos számukra a vérségi kötelék, szívesen töltik idejüket a családjukkal, boldogan ülnek a családi asztal körül, és bármit megtesznek a rokonaikért.

Az olasz férfiak szeretik a nőket - mindegy, hogy milyen az alkata, hány éves 

Az olaszok erős akaratúak, és mindig igyekeznek megszerezni, amit akarnak. Bár némileg közhelyesen hangzik, és nyilván nem lehet alkalmazni egy egész nemzetre, az bizonyos, hogy úgy tudják dicsérni a nőt, ahogy senki más. Ha egy férfi először találkozik egy nővel, azonnal felfedezi a legvonzóbb értékeit, és ezt dicséri is, amitől a nő igazán különlegesnek érzi magát. Egy olasz férfi azért kapja meg a nőt, akit kinézett magának, mert eléri, hogy a nő is szeresse magát. A titok mindössze ennyi! 

+1 Az olasz pasik jól öltöznek! 

A legmenőbb divattervezők olaszok, de ez nem magyarázat arra, miért öltöznek úgy az olasz férfiak, hogy legszívesebben azonnal a lábuk elé vetnénk magunkat. Pedig alapvetően nem csinálnak túl sokat, csak stílusosan öltözködnek. A cipőjükre sokat áldoznak, és tisztán tartják, a zakójuk főlé dobnak egy sálat, mindig látványos kiegészítőt viselnek,és sosem látni őket napszemüveg nélkül. Összehangolják a színeiket, gyakran monokróm darabokat viselnek, és mindig rendezett a frizurájuk.

8., Genova - blog

férfiak és nők fejlődési szakaszai születéstől a halálig – © Olasz Világ

Jól figyeljétek meg az ábrát! Tudom, a helyzet korántsem ilyen egyszerű, és sokan lesznek akik tiltakoznak, vagy épp egyetértenek. Vegyük át, mit is ábrázol a kis rajzocska: a nőnemű egyedek fejlődési szakaszán megfigyelhetjük, hogy a kislányokból nagylányok lesznek, majd azokból nők. Nincs mese, a lányok nem totojáznak, alig várják, hogy igazi nővé váljanak.

De ne kérjetek az olasz pasiktól lehetetlent! Aki megszokta, hogy a Mamma feltakarít utána, ha már felállt az asztaltól evés után, és még csak a széket se kell a helyére rakni, az nem fog hipp-hopp megtanulni úgy enni, hogy ne terítse be az egész konyhát morzsával. Minek? A Mamma minden étkezés után porszívózni szokott, csak tán nem fogja a “gyereket” azzal stresszelni, hogy a morzsára figyeljen!? A mai nők, – vagy akár a mi anyáink (Magyarországon), dolgozni jártak/nak és nincs/nem volt idejük ilyesmire, ők – örülnének, ha párjuk megtanulna ember módjára enni, és nem, mint egy malac. Ugye milyen érdekes? Vagy ne kérjétek, – ha szeretitek magatokat -, hogy kiterítse a mosott ruhát, azzal segítvén nektek, mert NEM TUDJA, hogy kell! A szárítóról úgy fogjátok a nadrágot leszedni, hogy az egyik szára ki, a másik be van fordítva, több munka van később vele! Vagy az ágyat simán letakarja fonákul az ágyterítővel, és nem azért, hogy benneteket bosszantson, hanem mert TÉNYLEG nem veszi észre a különbséget! Ő szívesen segít, ha megkéritek, – és csakis akkor(!) -, a maga módján, de ne várjatok olyan munkát, mintha azt ti magatok csináltátok volna!

Neki teljesen természetes lesz, hogy ebéd után ledobja magát a díványra, hogy jót szundítson a TV előtt. Olasz, itt dívik a szieszta. Mit is lehetne csinálni mást a nagy hőségben? Teljesen normális neki, hogy az asszony a konyhában sürög-forog, hisz ezt látta otthon. S akitől mindezt megkapja, azt a tenyerén hordozza. Nyaralni viszi, szép ruhát vesz neki, vagy legalább is nem szól érte, ha a nő ilyesmire költ. Mindent értékel, még a puszit is megköszöni. Lehet nem szeretni?

Az olasz pasi szeret udvarolni. Bárkinek, aki szoknyát hord. Sharmos, és bármennyire is egy Pippo Baudo,  és nem egy Alessio Boni, akkor is leveszi a lábáról a nőt, mert olasz és mint olyan, tud a nők nyelvén beszélni, hisz a Mamma közelében volt világ életében. De az olasz pasi egyben hűséges is. Ha nem is a feleségéhez, de a családjához mindenképpen! Imádja a gyerekeit, és nem hagyná őket el! Ha egy olasz pasi elvált, az azért van, mert elhagyták. Nagyon-nagyon súlyos indoknak kell lennie, ha arra kényszerült, hogy ő hagyja ott a családi fészket.

 

Alessio Boni – da internet

Pippo Baudo – da internet

Az olasz pasi is kiveszi részét az apai szerepkörből, ők is viszik gyereküket iskolába, óvodába, nem csak az anyukák. A különbség az egyéb nemzetiségű apukhoz képest talán annyi, hogy ezek megállnak az iskolaudvaron beszélgetni, mondjuk a meccsről, meg viccelődni, s miután a gyerek felment az osztályba, leállnak Pokemon kártyákat cserélgetni! Majd csak ezután indulnak munkába! Örök gyerek – bambino.

Nekik a nyaralás jár, hisz ezért “robotolnak” egész évben. Nyugalom, kényelem. Rosszul esik neki, ha legalább 2 hétig, 1x egy évben ezt nem tudja megtenni családjával együtt.

Aki azt hiszi, hogy az olasz pasi tutyi-mutyi, az téved. Éles eszű, nagyon jó üzletember. Azok a bárok, amiket pasik vezetnek, mindig nagyon jó kiszolgálást nyújtanak. A magán vállalkozással rendelkezők, főleg, ha az generációkra száll fel, nagyon büszkék a jó minőségű termékeikre.